Afrikában van egy csomó turista paradicsom, van egy adag ország, amiről többnyire nem tudunk semmit és vannak azok a helyek, amikről kizárólag rémisztő dolgok ugranak be.
Libéria garantáltan az utóbbi kategóriába esik, ezért is utasítottam vissza gyors tempóban, amikor oda ajánlottak állást annak idején.
De most húsvétkor, miután jó ideje nem nyaraltam sehol, meg ott van a szomszédban, a 29. szülinapomat egy libériai túrával dobtuk fel.
Kb ezeket tudtunk az országról:
-a szegénység az SL-inél is jóval nagyobb, ez az ország tényleg a világ jóléti rangsorainak legalján van.
-a strandjaik jóval gagyibbak, mint SLben, de világbajnok hullámain jobban lehet surfözni.
-nagyon erős az amerikai befolyás
-a háború jóval véresebb volt Libérában, mint itt SL-ben (10x annyi halott, elhúzódóbb harcok, nagyobb fizikai rombolás).
Ezek idáig száraz tények, de olvasmány és filmélményeim alapján olyan negatív országimázs rögzült amitől nehéz szabadulni.
- Az ország (Etiópiával együtt) az egyetlen olyan afrikai ország, amit nem gyarmatosítottak az európaiak.
- Amerikából visszatért rabszolgák alapították, akik iszonyatos elnyomás alatt tartották az őslakosokat.
- Egészen 1930-ig az ameriko-libériaiak rabszolgasorban tartottak más feketéket. Végül azután törölték el, hogy nemzetközi nyomás alá kerültek, hogy a rabszolgákkal kereskednek is (Sao Tomébe).
- Az ameriko-libériaik ezek után is keményen elnyomták az őslakosokat, így például nem volt szavazati joguk. így történhetett az 1927-ben, hogy amikor egy elnökük el akart csalni egy választást, akkor úgy sikerült 233ezer szavazatot szereznie, hogy csak 15 ezer regisztrált szavazó volt. Ezzel Mr King elnyerte a legnagyobb választási csalásért járó guiness rekordot.
-Külön szépsége volt a rendszernek, hogy az USA feltétlen támogatását bírta. Libériában óriási jelentőségű beruházást hajtott végre egy (autó)gumigyár (Firestone). Ennek részeként a cég hitelezte a libériai kormányt, cserébe az amerikaiaknak vétó joguk volt az ország költségvetése felett.
-Az ország 5%-át sem kitevő amerikolibériai elit óriási vagyonra tett szert, arisztokraként élt (az ország mind a 20 elnökét adta, gyerekeit Amerikában taníttatta), míg az őslakosság hatalmas nyomorban, politikai jogaitól megfosztva élt.
A teljes elnyomást teljes káosz követte:
- Minden azzal indult, amikor Doe, egy egyszerű katona társaival megdöntötte az elitet és kivégeztette a fél kormányt a tengerparton.
- Részben a rezsim sikertelensége ellen, részben törzsi alapon hírdetett ellene harcot Prince Johnson. Ennek a párharcnak lett a brutális vége ez a borzalmas fül levágó videó, amit az egész ország látott.
-Ezekre licitált rá Charles Taylor, aki folytonos terrorhullámmal próbálta konszolidálni hatalmát.
-De talán ennél is borzasztóbbak azok a mágiával vegyített történetek, amiket a különböző hadurakról dokumentáltak, amikben vegyül a kanibalizmus és a fekete-mágia.
Ezeket a bozalmakat legélesebben ez a hatás-vadász katasztrófaturista dokufilm testesítette meg, ami megpróbálja úgy beállítani a riporter békeévekben tett slum látogatását, mintha konstans életveszélybe lettek volna, és mindenki drogos, kurva vagy hadúr volna. Ennyi borzalom után talán másnak is elmegy a kedve a turistáskodéstól.
----
Itt Sierra Leonéban is a nyugati szomszédról mindig vagy lesajnáló hangnemben beszéltek. Mondhatni a nemzeti pszichét erősíti itt, hogy azért a térségben van náluk feketébb bárány.
-----
Pedig Monrovia teljsen tuti hétvégi program volna, ha nem lenne messze és rohadt drága az út. Gyönyörű város elrendezés: folyókkal, szigetekkel, óceánnal és hegyekkel. A belvárosban monumentális középületek és okosan megtervezett városrészek. Közvilágítás, csatornázás, közlekedési lámpák. Egész jó éttermek és cuki bárok. Az emberek bár nem túl mosolygósak, de alapvetően kedvesek és segítőkészek. Biztonságérzetünk 100%os volt, az éjjeli bárok olyanok, mint Freetownban még a zene is ugyanaz. Szuper fagyizó és dzsúszbár.
És rohadt jót szörföztünk, és életemben először golfoztam az imperialista amerikai gumigyár birtokán (reptér mellett), miután kiderült, hogy 6 órát késik a repülőgépünk.
Fotók
Nemzeti múzeum
szobor
a hirhedt gumigyár
gumi
Golf
Box
Barátok
Petra kilátással
