2012.04.10.
19:31

Írta: Blakawt

Puccsolás és lemondás

Az egyik távoli kollégám - aki a közszféra bér és létszám gazdálkodását felügyeli - múltkor mondta, hogy hallotta, hogy lemondott az olimpikon elnökünk. És ez őt nagyon meghatotta. Én meg nem fitogtattam, hogy azért elég lassan és kevéssé elegánsan mondott le, de még a bunét sem ismerte el. Mert itt ez így is nagy tett volna.

íme az ország rövid politikatörténete

Az ország 1961-ben éri el békés úton a függetlenséget.

Első vezető: 1962-ben demokratikus felhatalmazást kap, majd ciklusa közben békés halált hal.

Második: Első testvéreként átveszi a hatalmat, majd a választásokon megbukik (előtte megpróbálta bevezetni az egypártrendszert, sikertelenül).

Harmadik: Ellenzéki jelölt, választásokon nyer majd bevezeti az egypártrendszert, 18 év után átadta a haverjának a hatalmat.

Negyedik: Miután átvette az elnökséget mentorától, népszavazással
erősítteti meg azt (99.85% igen). Közben kitör a polgárháború (1991). Egy katonai puccs keretében Conakryba (Guinea) száműzik.

Ötödik: 25 évesen katonai puccsal kezdi, 4 évvel később puccsal végzi. Saját korábbi puccs társa puccsolja őt,  majd őt is Conakryba küldi.

Hatodik: Saját puccshaverját puccsolta, állítólag azért, mert az nem volt demokrata. ő néhány hónapon belül választásokat rendez, majd átadja a hatalmat a győztesnek. (Ez az ex-puccser az ellenzék elnökjelöltje a 2012 novemberi választásokon)

Hetedik: A háború félidejében rendezett választásokon győzedelmeskedő elnöknek nem sok ideje volt, mielőtt őt is puccsolják, elődeihez hasonlóan Conakryba száműzik.

Nyolcadik: Puccsal kezdi, és őt már full-on háborúval űzik el a hatalomból, később vélhetően kivégezték.

Hetedik visszatér: és folytatja félbemaradt ciklusát. Közben (2001) a háború lezárul, megszületik a békemegállapodás. A háború lezárta után újraválasztják, majd ciklusa végén a következő választásokon megbukik. Ezzel ő az ország első olyan vezetője, aki választásokkal kezdi és végzi.

Kilencedik: A mostani. Békés és szabad választásokon nyert. A novemberi választásokon újraindul.


Szóval, mondta a kolléga, hogy ilyen, hogy az elnök lemond, mert a népnek "megingott a bizalma benne" sosem fordulna elő errefelé*. Még ha úgy is nyitnak rá az elnökre, hogy éppen az íróasztalán plagizál, akkor is örökké tagadná, a szemtanukat bebörtönözné vagy megvesztegetné, aztán olyat mondana, hogy őt nem lehet eltántorítani cselszövéssel a küldetésétől, ez a média merénylet is csak megerősíti őt, stb.

Ahogyan a fenti összefoglalóból látszik errefelé már az is nagy szó, ha valaki választásokon megbukik, ciklusközepi lemondás maximum akkor fordul elő, ha a katonaság vagy a népharag külföldre kerget valakit.


***

Ha pedig a hatalmonlévő nem szeret szabad választásokon megmérkőzni, ott az elégedetlenekben elég gyorsan felmerül a puccs gondolata. Az olyan gyenge államokban, mint itt Nyugat-Afrikában sok helyen, ez ráadásul sokkal egyszerűbb feladatnak bizonyul, mint az LMPnek az aláírásgyűjtés.

A széttöredezett, gyenge rendszerben nem kell profi Al-Kaida által kiképzett milícia, de még csak annyi ember sem, mint a márciusi ifjak. Ha meg már sikerült bejutni a palotába/rádióba, akkor hamar lehet találni szipatizánsokat minden fontosabb helyen, akik hajlandóak eggyel feljebb lépni a ranglétrán. Egy olyan környezetben ráadásul ahol egyáltalán nem biztos, hogy lesz-e következő szabad választás, eleinte  egész széles rétegek elfogadják a puccskísérletet, amíg ki nem derül az addig ismeretlen századosról (aki aztán már generális) hogy semmivel nem jobb, mint az előző.

A szomszédos Guineában 1958-tól egészen 2010 végéig egyetlen egy választott vezető nem volt, mindenki csak puccsal váltotta egymást. A mostani első válaszott elnök ellen is volt egy sikertelen fegyveres merénylet, úgyhogy ő sem alszik valami nyugodtan. Talán ezért sem lehet palotáját 1 km-nél közelebbről szemlélni, tilos fotózni és többen védik, mint az Maginot vonalat. A város minden pontján és a főbb utakon minden kereszteződésnél katonák állomásoznak, talán így próbálja őket lefoglalni, hogy ne puccsolgassanak.

Szomorú és meglepőek voltak viszont a Malibeli közelmúlt történések. Az egyik legstabilabb környékbeli demokrácia ilyen könnyen puccsoltatik meg. Egy ismeretlen katona, aki azon panaszkodik, hogy katonatársaival nem kapott elég jó felszerelést, bemegy az elnöki palotába majd a rádióba és közli, hogy mostantól ő a góré és kijárási tilalom van. A megválasztott elnök pedig számüzetésbe menekült.

Talán ez az Amadou Sanogo most hamar megbukik, mert a főprogramja, az északi szakadár törzsek megfegyelmezése nagyon vesztésre áll. A puccs óta csak erősebbek lettek a szakadárok és sorba foglalják el a városokat, míg a mali katonák fegyverzete nem lett jobb. A szomszédos országok embargóval fenyegették meg, ami komoly csapást jelentene a hatalmára. Éppen ezért most már hajlik arra, hogy átadja a hatalmat, mielőtt mindenki számára kiderül, hogy csak ártani tud az országnak.

Ha ez megtörténne, és ez az alkalmatlan és illegitim puccsoló lemondana, akkor Nyugat-Afrika egy lépéssel közelebb kerülne Magyarországhoz.


*nem jelentéktelen különbség, hogy itt prezidenciális rendszer van.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://badbadwan.blog.hu/api/trackback/id/tr574381553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bék 2012.04.11. 21:11:12

Érdekes az összefoglaló. Gondolom a gyarmati korszakban nem puccsolták össze-vissza a brit kormányzókat, de arra kíváncsi volnék, mi volt a gyakorlat korábban? Ugyanilyen sűrű hatalomátvételek a törzsi korszakban is? Vagy az országban idővel elérhető jobb közlekedés növeli a puccsok gyakoriságát? A hadsereg technikai fejlettsége? (nehezebb-e dárdával puccsolni mint géppisztollyal?) Gondolatébresztő blogposzt volt!

Blakawt 2012.04.28. 13:58:41

Béka!

Szerintem a puccsok (és az elfogadásának) az egyik fontos alapja, hogy az előző hatalmat illegitimnek érzik sokan.

Szerintem sok esetben a vallási/tradicionális legitimitás sokkal erősebb tud(ott) lenni, mint a demokratikus errefelé, ezért nem puccsolják meg, például a máig létező törzsi előljárókat, a címüket halálukig viselő paramount chief-eket (erről is majd írok egyszer).

És hogy miért gyakoriak a puccsok Nyugat-Afrikában mostanában?
Szenegálban soha nem volt puccs. Ghánában és mostanáig Maliban 25 évig rendezetten működött a demokrácia.
Bissau-guinea, Guinea teljes története viszont puccsok sorozata. Ahol egyszer egy puccs van, ott jó eséllyel 3 másik követi a következő években.

Talán a legfontosabb az, hogy megszilárduljon a demokrácia,hogy lehessen tudni,hogy van mód leváltani a hatalmat fegyver nélkül.

Sierra Leone szerintem most tart kb annál a kritikus pontnál, hogy jót tenne neki egy harmadik békés választás. Akkor kicsit megfordulhatna mindenki fejében a percepció arról, hogy ez most nem egy kivételes időszak volt, hanem egy szerves fejlődés.
süti beállítások módosítása