Pár hete szombat délelőtt ’résztvettünk’ életünk első kijárási tilalmán. Kijárási tilalom nem a felbőszült pártaktivisták miatt volt, hanem mert ’general cleaning day’ volt. Erre valószínűleg tényleg szükség is van, tekintve, hogy még mindig kolera-járvány van és, hogy az év többi napján elfogadott és elterjedt gyakorlat összevissza szemetelni és körbe pisilni a várost. Ez az összevissza pisilés egyébként elég zavaró, a férfiak lépten-nyomon megállnak és az út melletti árokba pisilnek, esetleg közbe rád kacsintanak, ahogy elhaladsz mellettük, de legalább is egyáltalán nem zavartatják magukat. Mindezt annak ellenére, hogy a város tele van „nor piss na ya” (=ne pisilj ide!), falfestéssel, az egyik rendőrkapitányság mellett ki van írva, hogy a bírság Le 5000 (250Ft) ha ide pisilsz… Érdekes módon a nők nem nyilvánosan végzik el a dolgukat, persze ez nem jelenti, hogy sokkal higiénikusabbak, csak legalább nem mindenki szeme előtt. Egyébként több nagyutazó Indiát megjárt barátunk röhög rajtunk, amikor felhozzuk ezt az összevissza pisilés témát mert, hogy Indiába állítólag simán látsz embereket a városban egyszerűen az útszélén vagy a vonaton egy sarokban szarni… Azt hiszem Indiára még nem készültem fel…
Na de vissza a ’general cleaning day’-hez. Ebben a városban valahogy nagyon lassan jutnak el hozzánk a hírek. Erről az egész kijárási tilalomról is péntek délután értesültünk, amikor másnap szombat reggel 6-kor kezdődött és 12-ig tartott. Ez komoly gondot jelentett számunkra, mivel szombat reggelente mi 10-től vízilabdázni szoktunk egy csomó haverral az IMATT-ben (katonai bázis) ami egy fél órás autóútra van tőlünk, fönt a hegyen. Mivel imádjuk a vízilabdát és a péntek esti bulik után akár másnaposan akár 3 óra alvás után is mindig elmegyünk most sem akartuk kihagyni, (bár én kezdeményeztem, hogy el kéne tolni a vízilabdát pár órával, de végül nem így történt). Több már tapasztalt barátunk szerint egyébként nem olyan durva ez a kijárási tilalom, szóval nekivágtunk az útnak. Fontos részlet, hogy időközben elköltöztünk a régi házunkból egy tök jó lakásba. Csak hogy ez a lakás a Barracks Rd.-on van, azaz ahol a katonák laknak és hát kik tartják fent a rendet kijárási tilalomkor hát a katonák… szóval kicsit paráztunk, hogy jutunk ki az utcánkból, de fogtunk egy-egy nejlonzacskót és miközben sétáltunk le az úton felkaptunk pár szemetet, az utca alján pedig Imran (volt lakótárs) várt ránk az autójával. Eddig simán is ment a dolog, szokásos módon hatan ültünk az autóban és száguldottunk át a teljesen üres városon, amíg egy utcába értünk, ahol buzgó sierra leoneiak nagyban takarítottak és sövényt vágtak az utcán. Az utca közepén pedig feküdt egy nagy ág meg egy talicska szóval nem tudtunk átjutni. Nem igazán mosolygósan odaléptek hozzánk és kérdőre vontak, hogy ugyan mit csinálunk itt ahelyett, hogy takarítanánk. Imran frappánsan hazudott valamit, amit nem nagyon akartak elhinni, de végül is mindenféle verekedés nélkül átengedtek minket egy idő után. Aztán még egyszer megállítottak minket, ezúttal már katonák. Közölték, hogy nem tiszteljük a törvényeiket és szálljunk ki takarítani velük. A katonáknak maximálisan igazuk is volt és eléggé el is szégyelltük magunkat és boldogan ki is szálltunk volna takarítani, ha nem lettünk volna már késésben vízilabdáról, így úgy döntöttünk inkább megtámogatjuk a takarítókat 25000 pénzzel (1250Ft) és így a katonák is boldogan tovább engedtek minket. Végül egyben oda értünk vízilabdára.
Mindeközben Katie (brit, volt lakótársunk) nekivágott a városnak mivel bankba kellett mennie. Ez nyílván teljesen értelmetlen volt, mivel a bankok nem voltak nyitva, de Kati elindult gyalog a városba. Elég hamar a rendőrkapitányságon kötött ki mivel letartóztatták… Katit be is ültették egy cellába beszélgetni a rendőrökkel. A cellát sose zárták rá, nem kell megijedni és végül is Le 50.000-ért (2500Ft-ért) őt is boldogan elengedték. Azért az ő helyében én nagyon beszartam volna.
Másnap, vezeklés képpen, mi is nagytakarítást tartottunk a házban és megfogadtuk többet ilyet nem csinálunk, bunkóság volt, ténylegesen nem tiszteltük a törvényeiket és csak azért voltunk engedetlenek mert tudtuk, hogy megtehetjük, mert elnézőek lesznek, hiszen fehérek vagyunk.
Két dolog azért valahol még is csak úgy éreztem legitimizálta, hogy nem takarítottunk mégpedig, hogy mi nem szemetelünk és pisiltünk a városban mindenhová egész évben és, hogy délután kiderült számunkra mi történik a sok szeméttel: bedobják az óceánba! Ettől függetlenül járkálni a városban kijárási tilalomkor nem szép dolog.
