Állítólag valamikor Freetown megérdemelte az afrikai Athén nevet, Conakry, Guinea fővárosa pedig az afrikai Párizsét! Hát elmentünk megnézni Conakryról igazat mondanak-e, ha már Freetown és Athén között nem sok hasonlóságot találtunk.

Most már igazi nagy utazóknak tartjuk magunkat, hogy gyakorlatilag előkészületek nélkül bush taxikkal vágunk át afrikai határokat! Nem is akármilyen határt, hanem egy katonai állam határát, Guinea ugyanis függetlenségük óta, egészen másfél évvel ezelőttig katonai vezetés alatt állt. Az országutak emiatt tele vannak checkpointokkal, ahol felfegyverzett katonák kérik el az útleveled vagy a kiszabott „megvesztegetési díjat”. Ezektől az állomásoktól azért előre féltem, mert eddig egyikőnk sem volt túl jó a hivatalos személyekkel való kommunikációban… Guineában azonban kiderült, hogy Dávidban egy francia bürokrata veszett el, úgyhogy mindenhol mindenkit meggyőztünk az igazunkról. Ez egyébként csak Conakryban derült ki, mivel a határtól a fővárosig egy helyi rendőrtiszttel utaztunk egy autóban, ami azt jelentette, hogy éppen csak, hogy lelassítottunk a check pointoknál, az ürge kiköszönt a haverjainak, de egyébként repesztettünk tovább, senki sem cicózott velünk.

De nem is az utazás részleteit akartam elmesélni, hanem a két országbeli különbségeket.

Elég hamar megállapítottuk, hogy szerintünk szebbek a guineaiak, így nagy általánosságban, egy árnyalattal világosabb a bőrük, így könnyebb is látni a vonásaikat, magasabbak és vékonyabbak. Szintén nagyon kedves népség, de sokkal kevésbé közvetlenek, mint a salonaiak, egyszer sem kiabálták utánunk, hogy „white girl” vagy „white boy” illetve a francia megfelelőjüket és senki sem rángatott meg, hogy vegyek már tőle valamit. És mindenki sokkal műveltebbnek tűnik, de ez valószínűleg csak azért van, mert nem értem, amit mondanak, és mindezt franciául csinálják.

Conakry sokkal fejlettebbnek tűnik, mint Freetown, egy igazi város… (azért nem mondanám, hogy Párizs…) vannak utcák, járdák, több emeletes lakóházak, néha még közvilágítás is van és nincsenek (legalábbis a belvárosban) bádogházak. A fejlettségről megoszlanak a vélemények, mert például náluk minden elektromosság egy központi hatalmas generátorról megy, ami iszonyú pazarlás, míg nekünk, nagyon szofisztikált vízi erőművünk van (ez persze azt is jelenti, hogy a száraz évszakban sokkal rosszabb az áramellátásunk). Ezen kívül a helyi, általában francia, expat társaság szerint körülbelül ugyanolyan szinten van a két ország, a különbség csak az, hogy SL 10 éves háború után tart ott, ahol ők különösebb háborúk nélkül…

A legszuperebb dolog Conakryban az a kaja! A gyümölcsöktől mondjuk itt sem voltunk elájulva, de legalább van rendes magyar kinézetű görögdinnyéjük (ez rasszizmus? na mindegy) és még valami sárgabarack féléjük is van. Na de az éttermek! Azzal kezdődik, hogy értelmes, kedves udvarias pincéreik vannak, akik ételeket ajánlanak és még a kérdésekre is tudnak válaszolni… Csomó haluk meg rákjuk meg tengeri herkentyűjük és rendes húsétlapjuk is van, az egyik helyen még békacomb is szerepelt az étlapon, persze aznap épp nem volt. (Freetownban, van legalább3 féle étel, ami minden étterembe ott van az étlapon, de még soha sehol nem volt éppen aznap, amikor ott jártunk…) Dáviddal iszonyú szerencsések voltunk a legjobb kajahelyeket mind megtaláltuk, útikönyv nélkül! Az egyik ilyen hely a Le Damier, egy az alsó szinten cukrászdaként/pékségként, az emeleten pedig puccos étteremként működő francia tulajdonú hely. Iszonyú jó croissanjuk, quicheük meg … van, igazi kávéval! Freetownban csak nescafét kaphatsz vagy a libanoni helyeken libanoni kávét. A másik pedig Michelle Obamaról elnevezett „Obama Restaurant”. Kis óceán felé benyúló favityiló, ami kivülről egész ijesztően, belülről viszont nagyon kedvesen néz ki. Miközben vacsoráztunk az egyik távolabbi asztalnál kitört egy kisebb verekedés két helyi nő között, pár perccel később a pincérnő szétválasztotta őket és azt hiszem az egyikőjük vagy talán mindketten el is mentek, elég meghökkentő esemény volt.  

Május végén tervezünk utazni Szenegálba, aminek fejlettségi szintjéről csak annyit, hogy állítólag van Mango… Ide valószínűleg valami helyi légitársasággal megyünk és egy többnapos jazzfesztiválra is bekukkantunk majd, szóval lesz nagy beszámoló!