A gyerek munkával mindig úgy voltam, mint a kocsmai verekedéssel, hogy tényleg elég rafkós és csúnya dolog, nem nekem való, de adott helyzetben, azért eléggé adja magát.
Péntek este szülinapi bulit rendeztünk 2 barátnőmmel, az egyiknek ráadásul a búcsúbulija is volt. Miután itt szórakoztatóipar hiányában állandóan egymásnak szervezzük a bulikat búcsú, welcome, happy valami jelszavakkal, megpróbáltunk kitenni magunkért, hogy kicsit is emlékezetessé tegyük az alkalmat.
Eloször is szereztünk egy rohadt nagy felfújható tigrises ugrálóvárat. Azért a tigrisest, mert annak volt teteje és fala, ezért jobban lehet benne pattogni. Meg aztán a várteton lévo tigrisfej olyan magasan volt, hogy kilátszódott a házkörüli kofal fölött, ezért bulijelzo táblának is hasznos volt, miután a házfalra madzagolt lufikat mind kiszúrta a fal tetején lévo szögesdrót, amikor megrázta a lufikat a szél.
Aztán pedig szereztünk négy grillt (pontosabban nagy agyag vödröt, amiben szénnel sütnek a helyi szegények), amin marinált csirke, garnélarák és padlizsánok sültek.
Meg aztán mindenkit felszólítottunk, hogy afrikánába (helyi ruhanemű) öltözve jöjjenek, ami az esetek többségében fehér emberen hülyén áll, de ez benne a kihívás.
Nagyon szépek voltunk, ahogy nyárssal a szánkban, pizsamaszerű ruhába öltözve ugráltunk a vában, de nem errol akartam írni. Ráadásul fogalmam nincs, hogy ki fotózott, sorry.
Hanem az elokészületekrol. Iszonyatos munkának tunt az egészet összehozni, foleg, hogy csak néhány óránk volt pénteken a tereprendezésre. A munkában feltartottak mindannyiunkat fél5ig, fürdés, öltözködés, sminkelés és kb fél7kor estünk neki a 8ra meghírdetett buli elokészítésének. Hárman nem sokra jutottunk volna, csak az ananász szeletelés és a lufifújás elvitte volna minden időnket.
A házban, ahol tartottuk a bulit a földszinten helybeli kölkök laknak, akik kiváncsian nézték, hogy mi ez a nagy készülodés. Miért jár föl alá a szekusunk és hordja át a sütoket, érkeznek nagy rekesz piák és kaják a közértbol, meg mi ez a nagy felfújható izé az udvar közepén...
Talán két lufit, ha én fújtam fel a többi 95-öt már a kölkök, ők mentek el szenet, jeget, benzint és vizet venni. A lufikkal a házat jeleztük volna, de ezt már írtam feljebb, hogy sok kidurrant, a szénnel sütünk, a jég az italok hűtésére kellett, de nem a piába, hanem a köré kerül, mivel az nem ivóvíz, a benzin az áramellátást biztosítja, mivel ebben a házban a központi áramellátás az ido felében funkcionál csak, a víz meg zacskós ivóvíz. A 300 garnélarák megtisztítására és kibelezésére az árus 15 éves lányát kértem kölcsön pár órára (azért vittük el, hogy tiszta, steril körülmények között egy kézmosás után essen neki a munkának egy konyhában és ne az utcán csinálják a kofák). Szóval a bulimanufaktúránk egy tucatfős gyerekosztag dolgoztatott éhbérért, a biztonsági őrünk felügyelete mellett.
Ha vásárolni küldtük őket, akkor kaptak kis borravalót, de a fő jutalmuk az volt, hogy pattoghattak ők is a várban, elvihették az üres üvegeket (sajnos előbb utóbb a telibbeket is vitték) és megkapták a kaja maradékokat.
*****
12 éves gyereket szénért küldeni, tisztára úgy hangzik, mint az angol ipari forradalom a munkásosztály szemével. De nem szeretném azt sem, ha a 10 éves gyerekem fején valaha is 10 liter benzin lenne, az meg sehol máshol nem jutna eszembe, hogy megkérdezzem a kofát a piacon, hogy 'elnézést, elvihetem a lányát a házamba rákot pucolni? Hát itt a gyerek az máshogyan van, és az iskola mellett már hatévesen is illik az évi 25 dolcsis tandíjra valót összekeresni.
