Nagyjából hatféle módon lehet itt vásárolni.
Az első a nagy szupermarketek, erről már röviden volt szó a Kaja postban, ezeket a libanoniak futtatják. Sokféle nyugati terméket lehet kapni, kétszeres áron az otthonihoz hasonlítva. Egy Pantene ProV sampon pl 2700 Ft. Ezek a boltok a gazdag helyieket, libanoniakat és fehéreket célozzák meg. Az összes ilyen bolt személyzeti felépítése úgy néz ki, hogy van kb 3-4 libanoni pasi, (valószínűleg egy családból, ők a tulajdonosok), akik egész nap ott ülnek a boltban figyelik az alkalmazottakat és néha árkedvezményt adnak nekünk (gondolom másoknak is). A pénztárosok és árufeltöltők általában helyi nők, a húspultok (ez azért ritka, hogy van) mögött helyi férfiak állnak és vannak még a „megvásárolt cuccokat zacskóba rakó” személyzet, akik szintén helyi férfiak és esetleg még alkalmaznak valakit, aki nyitja –csukja az ajtót, ami egyébként fontos, mivel ezek a helyek agyon vannak légkondizva. Jaj-jaj majdnem kihagytam a libanoni feleségeket, akik szintén bent ülnek a boltban és nem csinálnak semmit sem.
A libanoniak után az indiaiak a második legnagyobb bevándorolt kisebbség. A belvárosban ők uralják az elektronikai boltokat, amiből rengeteg van. Ezek elég rendes boltok, de nagyon zsúfoltak. Persze itt is kell alkudni, de a végén kapsz számlát és akár vissza is lehet vinni a vásárolt árut, ha nem működik (ez egyébként még nem is fordult elő velünk).
Következő kategória a bódék. Bódé tulajdonosnak lenni elég menő, általában sierra leoniak a tulajdonosok, kivéve a Regent Road (Freetown legrosszabb minőségű földútja) legeslegutolsó, teljesen kihalt környéken lévő bódéját, amit egy fehér bácsi tulajdonol. Szóval a bódék az útszélén állnak és minden kapható bennük, amire a helyieknek csak szükségük lehet és megengedhetik maguknak. Kaphatsz kenyeret, szenet, főtt tojást, rántottát, vezetékeket, menő nyugati cipőket, cigit, mezt (minden mennyiségben), inget, ruhát, textíliát, üdítőt, feltöltőkártyát vagy akár itt feltöltheted a telefonodat illetve a fodrászatok is ilyen bódék általában. A bódék általában nagyon picik, ide a vevő nem megy, be csak kintről kér, inkább a tárolás szempontjából előnyös, az esős évszakról nem is beszélve (bár azt még nem tudom milyen, de akkor haza megyünk majd, mert állítólag az nagyon kemény).
Eggyel kevésbé menő kategória az utca széli bódéval nem rendelkező árus. A legtöbb dolgot náluk is megkapod természetesen, zöldséget azonban például csak ők árulnak. Szóval nagyjából mindenki rendelkezik egy szivárványszínű napernyővel (gondolom valami nagy napernyőárus adományából való) ez alá szépen befészkelik magukat, kiteszik a portékájukat ici-pici asztalkákra és a vevőt várják, vagy alszanak. 
Az árus hierarchiában eggyel lejjebbi szint az, aki egész nap mászkál az árujával a fején. Ők is egészen sokféle dolgot árulnak, de itt egy valaki szigorúan csak egyfélét szállít. Vehetsz tőlük kenyeret, vödröt, törölközőt (ezt pl csak tőlük kaphatsz), vizet, üdítőt, nyakkendőt, ruhákat, textíliát, cipőt, sütit vagy valami nyárson sült húst (ezt még nem próbáltam, de ha rajtam múlik nem is fogom). Ezek az,,, árusok autók közt rohangálva is árulják cuccaikat, ami valójában nagyon kényelmessé teszi itt az életet, hazafelé az úton egy kisebb bevásárlást is megtehetsz anélkül, hogy ki kéne szállnod a kocsiból vagy be kéne menned egy üzletbe. 
Ezeken a kategóriákon kívül van még a piac, a PZ, az egyik kedvenc helyem itt. Ez pár utcát jelent, a fő utca legeslegvégén. Rengeteg afrikai textíliát, zöldséget, húsokat és ékszereket árulnak itt. Karácsony előtti délutánokon simán kialakultak akkora tömegek, hogy meg sem tudtál moccanni, mintha autóval állnál a dugóban. Ennek ellenére van egy-két taxi vagy teherautó (!), aki megpróbálja átverekedni magát a tömegen és láss, csodát megy nekik, merthogy itt általában az győz, aki nagyobb vagy erősebb!
