Mostanában egyre többet dumálunk arról, hogy maradunk-e  együtt a házban, ahol több mint 3 hónapja együtt lakunk 6-an (4 fiú/2lány, 5közgazdász/1építész, 4angol/2magyar). A nagy házunk hátránya, hogy elég csúnya, rosszul berendezett és a terek elosztása nem igazán bulis. Az egyik hálószoba méltánytalanul pici és kényelmetlen.
 
Az erénye viszont, hogy nagyon jó helyen van, meg az, hogy így együtt egy nagy családként élünk benne, míg a folytatásban ez minden bizonnyal valahogyan máshogy lenne. És a családi élet már nem is csak a 6-unkról szól, hanem a lakótársak randijairól, az internetezni átjáró szomszédainról, az udvar elött focizó gyerekekről, és a ház alkalmazottairól is. 

A villa életében pedig egyre nagyobb szerepet kapnak a ház körül dolgozók. Ott van James, a kockáshasú házifiú, aki részt vett a házépítésében is és azóta a ház gondozója. Takarít, ruhákat mos (kézzel), karbantart. Borzasztóan szorgos gyerek, aki a szívén viseli a ház sorsát. Egy csúnya, de hihető pletyka szerint a ház tulaja megfenyegette őt, hogy dutyiba küldi, ha nekünk bármi gondunk lesz.

Aztán ott van az éjjeli őrünk Abdul, aki azt kérte, hogy szólítsuk Nelsonnak. Nelson általában éjfélkor kidől a fáradtságtól, és olyan mélyen alszik, hogy arra sem ébred fel, ha az autó mellette tolat és manőverezik be a garázsba. Külön növeli a kiszámíthatatlanságot, hogy a saját munkaidejét nagyon rugalmasan kezeli, a telefonja meg vagy le van merülve vagy a házunkon belül tölti, ezért nem hallja.  Szóval éjjeli őri minőségében sajnos egy vicc . Ennél már csak az a cég volt megbízhatatlanabb, aki őt foglalkoztatta. Másfél hónapig nem kapott egyáltalán fizetést az őrünk a cégtől, utána is csak a felét adták neki. Igért a cég különféle ellenőrzéseket, de azok teljesen elmaradtak, meg volt arról is szó, hogy ha mégis betörnek, akkor jár valamiféle kártalanítás. Utóbb kiderült, hogy ezt nem tudják vállalni (kedves tőlük, hogy bevallották), ezért aztán dobtuk a céget, és közvetlenül alkalmazzuk Nelsont. Ő mostantól a dupláját keresi, mi meg így is csak fele annyit fizetünk. Ugyan éjjeliőrként nem lett sokkal jobb, de már két telefonja van, ezért az egyiken általában elérhető, ha hívjuk, akkor nyitja a kapukat. Rábíztuk a vacsora utáni mosogatást, hogy megszabaduljunk a konyhai egértől,  és ő jár ki sötétedés után vásárolni. Utóbbi művelet gyakran korlátokba ütközik, mert nagyon nehezen olvas, egyáltalán nem ismeri az általunk fogyasztott termékeket (pl. gumicukor), és bizonyos összegek felett bizonytalan a számlában, könnyen átverhető. Szabadidejében (nappal) egyre többet segít ő is a ház körül, pl a múltkor tüzet rakott nekünk burger sütögetéshez, így komoly viták után megmaradt alkalmazottunknak.

A harmadik fiú tulajdonképpen nem is a mi alkalmazottunk, hanem a házifiúé. Miután látszott, hogy 6 ember mosásával egyedül nem bír, ő találta Mohamedet segítőjének. Mohamed a három srác közül a nagy csajozó. Állítólag mindeféle lánnyal volt viszonya a kerületbe, de most (17 éves) megtalálta az igazit és egyből teherbe is ejtette. A lány 15 és korainak érzi a gyereket, ezért inkább elvetetné a magzatot, ami egy bátor gondolat ebben a vallásos környezetben.  A srácok egyből ki is kutattak egy helyi boszorkányt, aki 6 ezer forintért végez aborszuszt. Ez kb félhavi bér, de kapott kölcsön a fő házifiútól, és már készen is álltak.

Amikor megtudtuk, hogy mire készülnek azonnal közbe akartunk avatkozni. Mindannyian maximálisan egyetértünk abban, hogy a 15 éves lányoknak saját teste fölötti önrendelkezési joga diadalmaskodik mind a rokonság ezirányú meglátásai fölött, mind a magzat csekély jogai fölött. Viszont azt is gondoltuk, hogy bár a lány és párja van annyira felnőtt, hogy mérlegelje, hogy akarnak-e gyereket vagy sem, de annyira nem, hogy az abortusz módjairól is felelősen tudjanak dönteni.
Ezért anyagi lehetőségeinket bevetve igyekeztünk a párt a helyes útra terelni, és felajánlottuk, hogy ha szeretnék, akkor egészében megfizetjük az abortuszt, ha az ún orvostudomány protokoljai szerint történik a beavatkozás, vagy választhatják a maguk útját önköltségesen. Bár némi kétkedéssel és rábeszélés után, de elfogadták az ajánlatot, mi meg egyből felvettük a kapcsolatot az egyik jónevű szülészeti központ menedzserével, akivel hétfőnként együtt focizunk. Tőle kellett megtudnunk azt, amit sejthettünk volna (pl abból, hogy életfogytiglannal büntetik az országban a homoszexualitást), az abortusz illegális. Végül mi lecsúsztunk a dologról, a pár inkább ment ahhoz, akit a haverjaik ajánlottak. A lány jól van.

Viszont az eset után ott maradt a nagy morális dilemma.
Mit fizessünk mi és mit nem?
A munkahelyen 3 naponta kér tőlem valamelyik alkalmazott (futár, őr) pénzt kajára. Karácsonykor meg kis dobozba gyűjtötték az adományt maguknak. A közelebbi ismerősök leginkább rokonok temetése/kórházi kezelése/tandíjára kérnek pénzt. Nelson egyszer a mamájának akart valamit adni karácsonyra, máskor a bátyja sebesült meg autóbalesetben. A minisztériumban gyűjtöttek a generátor kezelő srác temetésére/családjára, miután meghalt egy motorbalesetben.

Nekem mostanra az a rutinom, hogy munkahelyi kéregetőnek nem adok semmit, de igyekszem alkalmazni a legkedvesebbeket, és azzal kereshetnek aprót (kulcsmásolás, italvásárlás, fénymásolás). Időnként kapnak sósmogyorót, ami sokat nem segít az állandó éhezésükön, de nyílván az sem fenntartható opció, hogy én etetem a minisztériumi személyzetet.

Ami a nagyobb kéréseket illeti, arra jutottam, hogy a közelebbi ismerősök, illeve alkalmazottaink sem kapnak pénzt rokonaik problémáira, illetve ha saját hibájukból kerültek bajba, de ha olyan a viszonyunk, kaphatnak kölcsönt kamatmentesen (a banki kamatok 20% fölött, ők jó ha 100%-os éves kamat alatt kapnak hitelt).

Adott esetben viszont szívesen segítek,  ha önhibájukon kívül kerültek bajba.  Meg aztán igyekszem keresni a lehetőséget, hogy helyben támogathassak embereket, szervezeteket. Eddig keveset foglalkoztam az üggyel, de egyre több jó kezdeményezést hallok (ezekről majd máskor külön postban).

Utólag megalkotott szabályaink szerint az abortusz szponzorálása nem igazán fért volna bele, de még elég puhák a keretek. Ilyen dilemmáink is vannak.