Voltam a Postán, mert arra jártam meg mert mondták, hogy vár engem egy karácsonyi üdvözlőlap. Miután nincsen lakás címünk (se utcanév, se számozás nincs a házunkhoz vezető földúton), ezért a munkahelyi címet adom meg kontakt címnek. A Pénzügyminisztériumon belül ugyan van ugyan egy belső futárrendszer, ezért kézhezkapom a nekem szánt üzeneteket (pl így üzen nekem a főnököm), de ez csak azokra a levelekre igaz, amik eljutnak a PM ajtajáig.
Az Állami Postán viszont mint kiderült nincsen kézbesítés, talán részben az utcanév, a házszám és a postaládák hiánya miatt, de értesítés sincs a levél érkezéséről. Ezért időnként érdemes ellátogatni a Postahivatalba, és felkutatni, hogy érkezett-e valami az elmúlt időben.
Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen a Pénzügyminisztériumban, aki ritkán ellenőrzi a leveleit, mert egy hatalmas mikulászsáknyi levél volt a PM címére. Ezt a postai hivatalnok (postás ő is?) kiborítottta az asztalra, aztán együtt túrtuk a több száz levelet a nevemet keresve.
A feladók között szinte minden nemzetközi intézmény, egyetemek küldik a kurzuskínálatukat, hivatalosabbnak és kevésbé hivatalosnak szánt levelek. Talán érdemes lett volna mindet felbontani, hátha van ott egy nagyobb adósságelengedés, vagy vámkedvezmény is.
Miután meglett a képeslap, aláírtam a nagy átvételielismervény kódexet, ami akkora volt, hogy nem fért át a pult és a hivatali távolságtartást garantáló üveg között, hanem nekem kellett átnyúlni az üveg alatt, hogy az ő térfelén írjam alá.
A karácsonyi üdvözlőlapot az ösztöndíjamat biztosító intézettől kaptuk, Petra és Dávid névre címezve. Igazán gondoskodó attól az intézménytől, aki az újonnan alakult, de stabilnak nagyon nem mondható Dél-Szudánba egy négy fős osztag (csupa lány) kiküldésével erősítette meg hídfőállását.
