Csalódás.

Csalódott leginkább a zöldségek és gyümölcsök miatt vagyok. Azt gondoltam itt minden fantasztikusan nagy, szép és finom. Sajnos ez egyáltalán nem így van, még avokádóból is nehéz kifogni egy igazán jót. A mandarint valamiért „lemon”-nak hívják, az nem olyan rossz, de azért simán lehet otthon jobbat kapni, mag nélkül… Dinnyét is próbáltunk, görögdinnye szerűt, nem volt rossz, de elég kásás, szóval messze az elvárásoktól. Ezek után alig mertem megkóstolni a banánt mondván, ha még az se jó itt, akkor végeztem a gyümölcs-kísérletezéssel. Azért csak megpróbáltam, úgyhogy vettem egy árusító lánytól 4 szép sárga és nagydarab banánt, otthon aztán felvilágosítottak a többiek, hogy nem is banánt vettem, hanem „plantain”-t… Ti tudjátok mi az? Szerintem otthon simán árusítják a boltokban banán néven. Szóval a plantain az egy nagyon nagy sárga banán, aminek állítólag kicsit „fásabb” íze van (szerintem banán ízű), mint a banánnak és inkább sütni szokták, mint nyersen enni, hát én már tuti, hogy ettem ilyet otthon banán címszóval. Így végül is a banánt még mindig nem kóstoltam meg, amik amúgy itt kicsik és zöldek, szóval nincs is nagy bizadalmam.

Van egy csomó étterem, ahol bátran lehet enni, elég drágán (nagyjából 2500Ft-ért lehet jó ebédet kapni). Itt vannak afrikai kaják, ez általában rizst jelent valamilyen szószban úszó csirkével (Sierra Leone ugyanis nagy rizstermelő) és vannak még hamburgerek, szendvicsek, jó halak és rákok. A halakat és rákokat nagyon jól csinálják, ebben nem csalódtam! A kis nyárson sült gambastól kezdve a hatalmas shrimpeken át, a grillezett homárig minden van és minden fantasztikusan finom.

A sok libanoni bevándorlónak hála van jó humusz meg csomó korrekt szupermarket (ezeket mind ők futtatják).

A munkahelyen eleinte éheztem, mert a szobatársam hazajár kajálni a többiek meg mindig eltűntek mire ráébredtem, hogy ebédszünet van. Van a közelben egy jó étterem (aminek a nyitott konyhájáról már töltöttem fel fotót) és idejárok néha enni, ha egyedül maradok és éhen halok, de ez kicsit drága minden napra. Az első napokban még egy olyan hibát is elkövettem, hogy megkérdeztem a titkárnőt, hogy hozhatok-e neki valamit inni vagy ilyesmi, mire ő, hogy igen hozzak neki valamilyen kaját… ami nagyon kínos volt, mert nyílván nem tudja kifizetni azt az éttermet, ahova én készültem, végülis szóltam az egyik kollégának, hogy hozzon neki ő. Szóval pár nap után kiderült, hogy van két gyerek a cégnél, akiket ki lehet küldeni kajáért, ami egy kis tál kuszkusz, tészta és csirke majonézzel és ketchuppal. Mára azt is kiderítettem, hogy egy közeli iskolából hozzák, 4000 leonéért, azaz 200 Ft-ért. A legmeglepőbb ezzel kapcsolatban, hogy még ettől se lett hasmenésemJ yeah!

Itthon nagy főzéseket szoktunk rendezni, általában valakik főznek, és aztán együtt megesszük, aztán másnap fordítva. Ezek a kaják általában utcai árusoktól vett zöldségek rizzsel, tésztával vagy kuszkusszal. A libanoni szupermarketekbe járunk amúgy vásárolni, ahol sok minden kapható csak elég drágán, de cserébe jól váltanak dollárt. Sőt legújabb felfedezésünk, hogy az egyik ilyen boltban lehet kapni előre bepácolt, fűszerezett húsokat, ez nagyon jó.

Kenyér ügyben alapos kutatást végeztem, a libanoniaknál lehet kapni zacskózott finom, de édes zsömlét, kiflit, ami elég unalmas egy idő után, utcai árusoktól (azaz légy lepte és mocskos kézzel összefogdosott) lehet kapni hatalmas finom zsömlét/kiflit (50 Ft) és még egy libanoni étteremben lehet kapni abszolút normális zsömlét, amit helyben sütnek. Kenyérhez nagyjából lekvárt és La Vache Qui Rit (250Ft) eszünk, sajtok és felvágottak hiányában. Ittlétünk elején étkezéseink majdnem 100%-át, mostanra csak 30%-át teszi ki a Nevető tehén, és mindenki másét is, azaz bárhol jársz a házban tuti, hogy belefutsz egy dobozba.

Ezen kívül legújabb felfedezésünk a Salvonne pékség, ami iszonyú jó sajtos, sonkás croissant és pitéket csinál, de ez a belvárosban van, úgyhogy az nekem nem esik útba, azért néha ott ebédelek, amúgy ez elég drága, egy sajtos, sonkás croissant 900 Ft, uh így leírva nagyon drága, persze vannak olcsóbb finomságok is.

Kajákról még biztos lesz szó, és remélhetőleg nem sokára fotókat is töltök fel hozzá.

Homár maradék evés után